4. rész

Újra megcsókolt, nyelveink vadul masszírozták egymást. Megszabadult a nadrágjától és zoknijától. Levette a melltartómat és két kezébe fogta a melleimet. Szája felfedező útra indult. Apró csókokkal halmozta el a nyakamat és lassan haladt lefelé. Gyengéden az ágyra fektetett, majd kényeztetni kezdte előbb az egyik, majd a másik mellemet. Harapdálta, szívogatta a mellbimbóimat. Istenem, annyira jó érzés volt. Már ennyitől is a mennyekben jártam. Kis idő múlva magára hagyta melleimet és folytatta útját lefelé. Végigcsókolta a hasamat, majd megszabadított a bugyimtól. A belső combjaimat kezdte csókolgatni és kínos lassúsággal haladt felfelé. És végre megérztem nyelvét legérzékenyebb pontomon. Lassan kényeztetett. Kezeimmel a hajába túrtam, ezzel ösztönöztem gyorsabb tempóra. Értette a célzást és teljesítette a kérésemet. Jó fiú. Amikor éreztem, hogy közel a vég, hajánál fogva felhúztam és megcsókoltam. Hirtelen mozdulattal magam alá fordítottam. Csókolgattam a nyakát, majd a mellkasát, nyelvemmel haladtam lefelé gyönyörűen kidolgozott hasizmain át. Megszabadítottam az alsógatyájától és kezelésbe vetem nem csekély méretű férfiasságát. Kezeimmel és számmal felváltva kényeztettem. Egy idő után hirtelen felült, megcsókolt és a hátamra fordított. Majd felállt és eltűnt néhány pillanatra. Egy kis csomagocskával tért vissza. (Ez a pasi mindenre gondol. Vajon mindig van nála? Hihi! Jó tudni.) Befészkelte magát a két lábam közé és lassan belém hatolt. Mennyei érzés volt, ahogy teljesen kitöltötte bensőmet. Fokozatosan gyorsított a tempón, ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól. Hirtelen ötlettől vezérelve a hátára fordítottam és átvettem az irányítást. Gyorsítottam a tempón. Ő felült és a melleimet csókolgatta. Magamhoz szorítottam, kezeim a hátán és a hajában kalandoztak. Ajkaink megint megtalálták egymást. Az örökkévalóságig így maradtam volna. Egyre gyorsabban és gyorsabban lovagoltam. Éreztem, ahogy teste egyre jobban megfeszült, majd fejét hátravetve, a nevemet kiáltva élvezett el. Néhány pillanattal később én is követtem a csúcsra. Lihegve dőlt hátra, én a mellkasára zuhantam és mindketten azon voltunk, hogy újra normálisan lélegezzünk. Szótlanul, lihegve feküdtünk, egymást ölelve. Ő a hátamat simogatta én meg puha mellszőrzetével játszottam.

Amikor már mindketten egyenletesen lélegeztünk, a hátamra gördített és kihúzódott belőlem. Azzal az imádnivalóan gödröcskés mosolyával nézett rám.

-          Mit szólnál egy fürdőhöz?

-          Hmmm.. jól hangzik. – le se lehetett volna törölni a kéjes vigyort a képemről.

-          Maradj itt, mindjárt visszajövök. – Csókot nyomott a homlokomra, felpattant és a fürdőbe sietett.

Hallottam, ahogy megnyitotta a csapot és a víz csobogni kezdett. Pár perc múlva visszajött, az ölébe kapott és bevitt a fürdőbe. Óvatosan a finom, forró vízbe tett, majd bemászott mögém, a mellkasának dőltem és élveztem a közelségét. Mire megtelt a kád, teljesen ellazultam az ölelésében. Azt hiszem elnyomhatott a buzgóság a karjaiban, mert arra ébredtem, hogy keze a lábam között simogatott.  Hmmm, micsoda ébresztő. Fürge ujjai hamar eljuttattak a csúcsra, de nem állt le, csak lassított, majd újra felgyorsított, lassított, felgyorsított….. én meg csak élveztem, és élveztem……

A fürdő után menni készült, de nem engedtem el. Megkértem, hogy aludjon velem. Nem kellett kétszer mondani, felkapott, az ágyra fektetett majd befeküdt mellém és magunkra húzta a takarót. Fejemet a mellkasán pihentetve és a szívdobogását hallgatva aludtam el.

Valami neszre riadok fel. Egyedül fekszem az ágyamban. Felülök és fülelek. Léptek zaját hallom a lépcsőn felfelé, majd apa hangja hasít a levegőbe.

-          Mi a fenét keresel te itt? Azonnal takarodj innen, vagy hívom a zsarukat.

A következő, amit hallok, egy halk pukkanás, majd egy puffanás, pár pillanattal később pedig anyám sikolya! Megdermedek a félelemtől. Képtelen vagyok megmozdulni. Még egy pukkanás és még egy puffanás. Majd dulakodás hangjai. Hívnom kell a rendőrséget. Most azonnal. Remegve veszem a kezembe a mobilomat és tárcsázom a 911-et. Egy női hang szól bele.

-          911. Miben segíthetek?

-     Egy férfi van a házunkban! Azt hiszem a szüleim megsérültek. Most a bátyámmal verekszik. Kérem, siessenek!

Valami koppan a földön az ajtóm előtt, majd pár pillanat múlva újra hallom azt a halk pukkanást és a már ismerős puffanást. Lélegzet visszafojtva várok. Lassan nyílik az ajtóm és Ő lép be rajta. Ördögi vigyor ül az arcán. Közben hallom, ahogy a női hang aggódva szólongat.

-          Kisasszony! Kisasszony! Bemértük a telefonját. A segítség már úton van. Kisasszony.

Kiugrok az ágyból, a mobilt a zsebembe teszem és hátrálni kezdek az erkély felé. De Ő hirtelen utánam kap, megragadja a csuklómat, magához ránt és megcsókol. Próbálom ellökni magamtól, de túl erős. Szabad kezemmel karmolom, ütöm ahol érem, de nem is vesz rólam tudomást. Hirtelen lendítem a lábam és a térdem a legérzékenyebb pontján találja el. Összegörnyed és elengedi a kezem. Futásnak eredek. Ahogy kiérek a folyosóra, megpillantom a szüleim és a bátyám mozdulatlan testét. Mindhárman egy hatalmas vértócsában fekszenek. Teljesen ledermedek. Majd egy ütést érzek a tarkómon, éles fájdalom hasít a fejembe és minden elsötétedik.

Amikor magamhoz térek, a padlón fekszem. Büdös van és sötét. Iszonyúan lüktet a fejem. Nem tudom hol vagyok. Nagy nehezen feltápászkodom. Ez egy fürdőszoba. Az állapotából ítélve egy motelé.  Telefon. Vajon még mindig a zsebemben van? Megtapogatom és ott van. Már épp telefonálni akarok, amikor meghallom a hangját az ajtón túlról.

-          Azt akarom, hogy hagyjanak minket elmenni. Ha nem tűnnek el 10 percen belül, akkor megölöm.

Jaj ne! Mi lesz most? Mit tegyek? Hogy fogom ezt túlélni? Nyílik a fürdő ajtaja és Ő áll ott. A hajamnál fogva kiráncigál, a falhoz lök és üvölteni kezd.

-          Ez mind a te hibád! Ha nem hagysz el, mindez nem történik meg. A szüleid és a bátyád még mindig élne. Csak te tehetsz róla. Tudod, hogy szeretlek. Sosem akartalak bántani, te kényszerítettél rá. Mondd, hogy minden rendben, hogy visszajössz hozzám. Csak ennyit kell mondanod, és minden olyan lesz, mint régen.

Cikáznak a gondolatok a fejemben. Bele kell mennem a játékba, különben megöl. Ez az egyetlen esélyem, hogy életben maradjak. Igen, ezt kell tennem. Remegő hangon szólalok meg.

-          Michael. Én mindig is szerettelek. Annyira sajnálom, hogy rossz voltam. Teljesen igazad van, minden az én hibám. Kérlek, bocsáss meg nekem! Menjünk el innen jó messzire, és éljünk boldogan, csak mi ketten. Kérlek!

-          Komolyan mondod? Tényleg ezt akarod?

-          Hát persze! Már megbántam, hogy elhagytalak. Életem legnagyobb hibája volt. Bocsáss meg!

Felállok, és lassan elindulok felé. A szívem a torkomban dobog. Amikor egy vonalba érek az ablakkal, kinézek és meglátom a rendőröket. Megállok háttal az ablaknak. Lesütöm a szemem és várok. Michael elindul felém. Elém áll, az államnál fogva felemeli a fejem és megcsókol. Rosszul leszek a csókjától. Gyűlölöm ezt az embert. De erőt veszek magamon, visszacsókolok és átölelem a nyakát. Szorosan szorít magához és zokogni kezd. Olyan erősen szorít, hogy alig kapok levegőt.  A fegyver hirtelen kiesik a kezéből. Pár pillanattal később a rendőrök betörik az ajtót, lerángatják rólam, a földre lökik és megbilincselik. Zavartan néz fel rám.

-          Dawn, kérlek, mondd meg nekik, hogy nem tettem semmi rosszat. Kérlek, segíts! Szeretlek!

-        Te rohadék! Lelőtted a szüleimet és a bátyámat, megölted a saját fiadat! Tönkretetted az életemet! Azt hitted, hogy még mindig szeretlek? Szánalmas vagy! A börtönben fogsz megrohadni!

És ebben a pillanatban a testem úgy döntött, ez a legalkalmasabb idő az ájulásra. A világ ismét elsötétedett előttem.

A kórházban tértem magamhoz. Kinyitottam a szemem és körbenéztem. Egy rendőr ült az ágyam mellett.

-          Miss Philips! Clarke nyomozó vagyok. Hogy érzi magát?

-          Nyomozó, mi van a családommal? Ugye jól vannak?

-          Nagyon sajnálom Miss Philips, őszinte részvétem.

-          NEEEEEEM!

Sikítva ébredtem a rémálomból. Bárcsak egy rémálom lenne, de nem az. Ez a múltam. A múltam, ami négy éve folyamatosan kísért.